Mindenkinek meg van az a bizonyos első. Az első iskolanap, első csók, alkoholtartalmú itóka, vizsga, szakítás, munka, fizetés,szaros pelenka, ésatöbbiésatöbbi... Aztán jönnek azok az elvetemült emberek, akik blogot írnak, tovább gyarapítva azoknak a bizonyos elsőknek a számát. Milyen ijesztő kifejezések ezek egy magamfajta laikusnak.
"Az első blogbejegyzés. Az első blog."
Mintha csak azt mondanák. "Ettől a naptól mindenki látni fogja a gondolataid, fantáziád, és unalmas pillanataid legelvetemültebb gyártmányait is." És ez tetszett is meg nem is. Ha ismerőseim látják kinevetnek, ha idegenek, akkor kinevetnek. Sok választás nem volt, de hát akkor igazán szép egy ember ha nevet, még akkor is ha kinevet. Következmény: elkezdem az első önálló blogomat.
És ezzel búcsúzom, meg a büszkeséggel, hogy miután hetekig, hónapokig játszottam a blog gondolatával, most valóban itt van.Hisz ami nincs az interneten az nem is létezik ugyebár. Vagyis én ma születtem? Váo.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése