Apróság

Tudom elmaradtam az írással. Ez csupán azért lehet mert nem írok, nem alszom, nem eszek vagy lélegzek. Befotoszintetizálódtam. Van aki minden mosott ruhán foltot talált, nos én csak foltokat látok, pedig a térdemet műtötték és nem a szememet.
Az is igaz, hogy amíg csak én tudtam erről a virtuális füzetecskémről addig jóérzés volt visszamenekülni ide, ám most valahogy meztelennek érzem ezt a felületet is.
Milyen igaz is, hogy ...( idézhet az ember magától?!)

'Míg az ember gondolatai a mennybe szállnak, addig a szavai önmagukat temetik a pokolba.'

'A probléma nem az ha észreveszed, hogy pótolható vagy, hanem ha nincs szükség senkire, hogy pótoljon. '


 :)Szép álmokat.

Folt

A levegő egy másodperc tizedrésze alatt szilánkjaira tört, és a buszmegálló, mely eddig a világ normál részeként repült el mellettem az ablak túloldalán, most kékes fallal körülvéve dermedt meg. Látszottak az apró repedések, és az, ahogyan megálló síkja átcsúszik a szomszéd buszgarázséba. Mint amikor egy kazetta megakad a lejátszóban. Igen mintha minden csak egy film volna.Az emberek akik most ferdén figyeltek a kékségből, a büfé, amit csak félig nyelt el a folt mind mind egy előadás részeit adták. A varázs hirtelen eltűnt, és mi hajtottunk tovább az autóval. Apu a lökhárítóról magyarázott anyunak, hugi pedig ki sem bújt az új telefonjából. Rajtam kívül senki sem vette észre, hogy a lét egy pillanatra elszakadt.  Talán láthatatlan kezek most mögöttünk foldozzák a lyukat, miközben hangok kiabálnak, hogy nem elromlott életeket akarnak nézni. Javítsák ki a hibát.