Az első doboz tartalma

Taira a mocskos falakra tapasztotta szúrós tekintetét, és csak idő kérdése volt, hogy a tapéta olvadni kezdjen a rámért gyilkos indulattól. Energiája szemmel látható volt. Legszívesebben felpofozná, és elvágtatna, csakhogy, ez nem ilyen egyszerű. A férfi teli torokból ordított, és csapkodott miközben megállíthatatlanul közelített felé. Érezte, ahogy a köztük lévő távolság csökkenésével tűnnek el belőle a bátorság utolsó morzsái. Nevelőapja erővel a vállaiba markolt, és teljes testében megrázta. Ennek nyoma marad… szisszent fel Taira, tekintetét elfordítva az elé táruló haragtól. Már nem menekülhetett, noha soha nem félt túlságosan az ilyen dühkitörésektől, mélységesen utálta és megvetette ezt a viselkedést. Nem bántaná komolyabban, mégis volt valami őrült, ahogy Derick magához rántotta,és bömbölt, mint egy medve. Arcát vad vicsorrá torzította az indulat szájából nyál fröcsögött, és Taira érezte, ahogy a bűzös váladék az ellepi az arcát. A szagtól hányingere lett, de a veszekedés hidegen hagyta. Ahogy nevelőapja szemébe nézett, annyi fájdalmat és dühöt látott, hogy elszorult a torka, mire kitört belőle a zokogás. Utálta magát, amiért sírt, de képtelen volt nyugodt maradni. Arcán patakokban folyt végig a könnytenger, így fájdalom mellé a megalázottság érzése is vegyült. Utálta, ha kimutatta az érzéseit. A férfi ütni kezdte. A külvilág elhomályosult előtte, és már csak saját gondolataira figyelt. Környezete már egy cseppet sem érdekelte. Majd csak vége lesz. Mint mindig..
Taira tágra nyílt szemekkel bámult előre a konyhakövön ülve. Még soha nem gondolt vissza arra a napra, de minden mozzanata elméjében ragadt. Ahogy Derick elment, ruhástól a zuhany alá állt. Ezután összeszedte a holmiját, rágyújtott egy cigire,majd egy búcsúlevelet hagyott anyjának, és elindult.

Remegő kezekkel arrébb tolta a gyűrőt ócskaságot, majd egy bontatlan, lefóliázott csomagért nyúlt.

A kezdet

Átfutott a szobán, kezében egy bögre kakaót lötyögtetve. Útközben felkapott egy újságot, felhangosította a rádiót, és magához ragadott néhány száradt sütemény szeletet. Hatalmas lendülettel lehuppant az ablakpárkányra helyezett párna hegyekre, majd, mit sem törődve az időközben képződött tetemes méretű kakaó folttal a a pizsamája közepén, kényelmesen hátradőlt, és olvasgatni kezdett. Majd félórán át ült így, mígnem egyszer csak megunva a pecsétes felsőt, egyszerűen lekapta magáról, és elindult felszántani az apró lakást egy tiszta pólóért. Az egyik konyhaszekrény aljában végül rábukkant, egy alig büdös XXL-es őskori példányra. Gyorsan belebújt, és egy ideig nézegette magát a háló-nappali tükrében. Valójában az egész lakás egy nagyobbacska szobából, meg egy kis fürdőből állt. Hanna lassan két hete bitorolta a kéglit, és ez alatt sikerült teljesen lelaknia azt, ami még megmaradt belőle. Eredetileg az egyik ügyfeléé volt, ám a pasi egy hónappal ezelőtt feldobta a talpát, és még három hónapig le volt fizetve a lakbér. Végülis a férfi tartozott neki. Ha az az átkozott nem őt kereste volna fel, még mindig lenne munkája, lakása. És ahogy abban a mocskos tükörben megpillantotta magát rádöbbent, hogy aznap amikor Mike Mousi (naná hogy álnév) megkereste nem csak a munkáját és a lakását vette el tőle. Az egész élete darabjaira hullott. A mocskos tükörből egy egész más nő nézett vissza rá. Hosszú szőke haját méz barnává festette, és vágatott is belőle. A régi márkás cuccait maga mögött hagyta, pont úgy, mint a cabriot, a főszerkesztői címet, és minden egyéb luxust, amit sikerült elérnie kemény munkával, meg azzal a konditeremben alkotott fenekével, amivel mindig jó helyre ült. És most szépen visszahuppant az élete egyik legsilányabb szakaszába. Azok az évek amikor kajára alig volt pénze, éjjel nappal dolgozott, ereiben pedig az igazság felkutatása csörgedezett, nem a magas példányászoké. Elmosolyodott. Furcsa, hogy az emlékek ilyen érzéseket lobbantottak fel benne. Talán hiányzott neki? Igen. Az életének egy új fejezetébe ért. És már várta.