VIrtuális konyhaművészet.

Egy blognak mindig van egy alapja..Egy recept, amiből a szerzője dolgozik. Van aki magáról számol be személyesen megtöltve a sorokat érzéseivel, élete történéseivel. Mások a világ dolgaiból szemezgetnek, és szubjektivitásukkal fűszerezik nekünk. Vannak olyanok is persze akik egy kifejezett témakörre építenek mint a főzés, a kutyák, vagy a sarkírókavadászat. Bezzeg nekem. Na nekem ötletem sincs melyiket választanám. Úgyhogy kitaláltam, hogy kóstolgatva fogom elkészíteni a blogom. Rakok bele egy csipetet abból, meg fűszerezem ezzel, és körítésnek találok valami egész mást. Kutyulok, kavarok, míg meg nem találom mi az ami igazán ízlik. Mint mondjuk anyu rakott karfiolja. De addig még végig kell bújnom elmém polcainak összes hozzávalóját. Gondolom lesz ami jól sikerül, abból kaptok még repetát, és olyan is amit borítok a kukába,és ablakot nyitok, hogy kimenjen az égett szag, ami azt mondja hogy szart főztem.
Juj eszembe jutott egy mondás:
Mondd meg, mit eszel, s megmondom, ki vagy.
Hát ezt jó lenne tudni. Mert még fogalmam sincs. Majd talán ha már minden elkészült, és el is van mosogatva megmondom.Addig is főzőcskézek míg gyomorrontást nem kapok. A célom valódi virtuális konyhaművésszé változni.
Kívánjatok szerencsét:)

Moira arioM.... Moirariom

A blogcímem kissé fura, hosszú, és érthetetlen.  Jogosan lehet kérdezni, mégis mi a fenét gondolt ez a csaj amikor erre esett a választása. Szóval. Igazából, eléggé kényszer helyzet volt, hogy őszinte legyek, bár nekem tetszik a végeredmény. Hogy, hogyan kezdődött?

Egyszer a történelem könyv fölött, belebukkantam abba a szóba hogy Moira, még a görög isteneknél. Jelentése sors. Hát ez nekem annyira megtetszett, hogy irományaim főszereplőjét örök érvénnyel Moirának nyilvánítottam, és százszor gratuláltam magamnak a fantasztikus kreativitásom miatt. He.. Jó vicc. Fantasztikus kreativitás. A hideg zuhany egyik családi pihenő napon következett az állatkertben. Nyugodtan sétálgatok,élvezem családom felemelő társaságát (magyarul unatkoztam) mikor hatalmas plakáton megpillantok egy majomnak kinéző valamicsodát, mellette nagy cikornyás betűkkel Moira.. Aki nem hiszi nézzen utána, ott lesz. Hogy az én különlegesen egyedi nevem, ugyanaz mint egy majomé?Na ne.
Azután minden sarokban találtam egy újabb Moirát. A tévéből mosolygott rám angliai háziasszony képében, sőt,már olyan blog is van hogy Moirablog, (ami sajnálatosan nem az enyém). Úgyhogy az a fantasztikus ötletem az enyészeté lett... volna, csakhogy annál kitartóbb vagyok, és addig csűrtem csavartam míg rövid szójátékkal kijött a cím. Amire igen csak büszke vagyok.

Az a bizonyos első...

Mindenkinek meg van az a bizonyos első. Az első iskolanap, első csók, alkoholtartalmú itóka, vizsga, szakítás, munka, fizetés,szaros pelenka, ésatöbbiésatöbbi... Aztán jönnek azok az elvetemült emberek, akik blogot írnak, tovább gyarapítva azoknak a bizonyos elsőknek a számát. Milyen ijesztő kifejezések ezek egy magamfajta laikusnak.  
"Az első blogbejegyzés. Az első blog."
Mintha csak azt mondanák. "Ettől a naptól mindenki látni fogja a gondolataid, fantáziád, és unalmas pillanataid legelvetemültebb gyártmányait is." És ez tetszett is meg nem is. Ha ismerőseim látják kinevetnek, ha idegenek, akkor kinevetnek. Sok választás nem volt, de hát akkor igazán szép egy ember ha nevet, még akkor is ha kinevet. Következmény: elkezdem az első önálló blogomat.
És ezzel búcsúzom, meg a büszkeséggel, hogy miután hetekig, hónapokig játszottam a blog gondolatával, most valóban itt van.Hisz ami nincs az interneten az nem is létezik ugyebár. Vagyis én ma születtem? Váo.